Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elektronikus Gitárok

 

A tömör testű elektromos gitár

A tömör testű elektromos gitár
Az elektromos gitár története az 1930-as években a pick-up, vagyis a hangszedő feltalálásával kezdődött, amely Paul Gibson nevéhez fűződik. A hangszedő nem más, mint egy kis teljesítményű elektromágnes, melyben a húrok rezgései áramot indukálnak.

Egyesek szerint a svájci születésű Adolf Rickenbacker "Serpenyő gitárja" volt az első elektromos gitár.

Az első 20 év meglehetősen eseménytelenül telt. Az elektromos gitár drága mulatságnak bizonyult.
A Gibson cég 1940-ben nevetve küldte el Les Paul feltaláló-zenészt, aki beállított hozzá furcsa megjelenésű, "tuskó" becenevű elektromosgitárjával.

Aztán Leo Fender az 50-es években elkezdte az első tömör testű, ún. solid-body gitárok gyártását, a Telecastert.
1952-ben válaszolva a Fender Telecaster-ére, Gibson eldöntötte, hogy mégis együttműködik Les Paullal, így végül bemutatták a cég első tömör testű elektromos girárját, Gibson Les Paul "Gold Top" néven. (az együttműködésben Les Paul több ötletét is megvalósították).

A hagszer jellemzői többek között, az akkoriban rendkívűl különlegesnek számító mahagóni-test- juharfa rezonánstető párosítás (amely a későbbi Les Paul modellekre is jellemző maradt); 2db ellentétes polaritású Single-Coil hangszedő, a mahagóni nyak ragasztással való rögzítése, a "hátratört" fej (a lanthoz hasonlóan), és a 3-3 hangolókulcs a fej két oldalán.
A korai modelleken kombinálták a lábat, valamint a trapéz-alakú húrrögzítőt, (ez Les Paul saját ötlete volt), bár az első évet követően már átalakították a konstrukciót, és máshogyan gyárották a modellt. Mikor Gibson kifejlesztette a Tune-o-Matic lábat: a húrok különálló húrrögzítőhöz kapcsolódnak, majd áthaladnak a lábon, ahol hat alátét segíti a húrok hangolását.
1957-től a Gibson egy utolsó radikális változást ezközölt a Les Paul modelleken, amely változtatás után, a mai napig nem igen nyúltak a hangszerhez: kéttekercses Humbucker hangszedőkkel látták el, mely az (egytekercses) Single-Coil-hoz képest jelentősen csökkentette a háttérzajokat, így egy sokkal zengőbb hangzást lehetett elérni,a gitárosok legnagyobb örömére.



Hamarosan Fender megjelentette a Stratocastert, 3 single-coil pickuppal, 21 bunddal, és egy magával ragadóan jellegzetes hangzással. 

Emellett a minőségi tremolo rendszerek megjelenése jelentett újdonságot, melyek huzamosabb használat után sem hangolták el a gitárt. A Stratocaster-design is tökéletesedett, ez az úgynevezett Superstrat forma, melyen a bundok száma 24, és így karcsúbbra vágott testet igényel.
A még hagyományosabb kialakítású Gibson hangszerek egyfajta kontrasztot mutattak Leo Fender modulos megoldásaival szemben, egyfajta konzervatívabb szemléletnek teret adva. Még figyelemre méltó különbség a két hangszergyártó között a nyak testhez való erősítése.

Készültek még az alapvetőtől eltérő konstrukciók mindkét oldalon, de ezek közül csak néhánynak akadt igazi érdemlegessége. Összességében elmondható, hogy a Fender Stratocaster, valamint a Les Paul Standard-ból kialakult formák azok, amelyek a mai napig - sőt, valószínúleg a jövőben is - meghatározó formák lesznek a tömör tesű elektromos gitárok világában.

Érdekes Gitárok:

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.